Segítség, ami számít, egy döntés, ami változást hozott!
Erika tapasztalata az "SM" és a masszázs hatásairól!
Köszönöm, Péter :)

Néhány éve, (2008) amikor kimondták az SM diagnózist, olyan volt, mintha valaki hirtelen lehúzta volna a függönyt az addigi életemről. Először csak a félelem és a bizonytalanság maradt: mi lesz a munkámmal, a terveimmel, a kapcsolataimmal, azzal az emberrel, akinek addig gondoltam magam? Sokáig csak sodródtam a vizsgálatok, kontrollok, terápiás javaslatok között, miközben belül próbáltam egyáltalán felfogni, mi történik velem.
Azért döntöttem úgy, hogy megosztom a terápiával kapcsolatos gondolataimat, mert nagyon hiányzott, hogy valaki őszintén elmondja, milyen érzés mindezt belülről megélni. Nem latin szavakkal, hanem hétköznapi félelmekkel, kérdésekkel, apró örömökkel. Ma már úgy tekintek az SM-re, mint egy állandó útitársra, akit nem én választottam, de megtanultam együtt élni vele. Nem lettem tőle „kevesebb”, csak más lettem: tudatosabb, lassabb, hálásabb a jó napokért. Ha az én történetem akár egy embernek is segít abban, hogy kevésbé érezze magát egyedül, már megérte beszélnem róla.
SM kezeléseim – személyes tapasztalat, nem orvosi tanács
SM betegként többféle terápiás kezelést kapok, és ezek együtt hatnak a mindennapjaimra. Fontos hangsúlyoznom, hogy amit leírok, az saját, személyes tapasztalat, nem helyettesít semmilyen orvosi vizsgálatot vagy tanácsot. Mindenkinél másképp jelentkezhet a betegség és a kezelés hatása, ezért mindig a kezelőorvosoddal egyeztess, mielőtt bármin változtatnál.
Nálam a kezelés több részből áll: van hosszú távú gyógyszeres terápia, időnként infúziós kezelés, korábban kaptam injekciókat is, emellett rendszeres a rehabilitáció és a masszázs, és nagyon sokat jelent a pszichés támogatás (pszichológus, sorstárscsoport, család).
A rehabilitáció és a masszázs szintén állandó része az életemnek. Rendszeresen jár hozzám a masszőröm Péter, és otthon is végzek speciális gyakorlatokat, amik az egyensúlyt, az izmok erejét és a mozgáskoordinációt segítik. Ez időt és energiát igényel: vannak napok, amikor fáradtan nehéz rávenni magam, hogy tornázzak.
Mégis, hosszú távon ez hozta az egyik leglátványosabb pozitív változást. Jobban bírom a járást, kevésbé merevek az izmaim, és ha rendszeresen csinálom, kevesebb a fájdalmam. A masszázs segít abban is, hogy aktívabbnak érezzem magam, ne csak „betegként” gondoljak magamra, hanem olyasvalakire, aki tesz a saját állapotáért.
Összességében a terápiás kezelések nemcsak nehézségeket hoztak az életembe (időigény, mellékhatások, szervezés), hanem sok pozitív változást is: kevesebb fellángolást, stabilabb állapotot, jobb mozgást és erősebb lelki ellenállóképességet. Fontosnak tartom kiemelni, hogy ez mind az én személyes tapasztalatom, az én testem, az én betegségem története. Nálad teljesen másképp is alakulhat.
Ez a leírás nem orvosi tanács, és semmiképpen sem helyettesíti a szakorvosi konzultációt. Ha SM beteg vagy, vagy gyanakszol rá, mindenképpen beszélj a kezelőorvosoddal a lehetőségekről, a mellékhatásokról és arról, hogy mi lenne számodra a legmegfelelőbb terápia. A legfontosabb, hogy ne maradj egyedül a kérdéseiddel, és merj segítséget kérni szakemberektől.
Egyensúlyban a betegséggel és önmagammal
Az SM és a terápiás kezelésem megtanított arra, hogy az élet nem egy egyenes vonal, hanem kanyarokkal, megállókkal és újratervezésekkel teli út. Megtanultam türelmesebbnek lenni a testemmel, elfogadni, hogy vannak lassabb napok, és hogy a gyógyulás nem mindig látványos, mégis minden apró lépés számít. Rájöttem, mennyire fontos, hogy figyeljek a jelzéseimre: mikor kell pihenni, mikor fér bele egy kis plusz, és mikor van itt az ideje nemet mondani.
Folyamatosan keresem az egyensúlyt a betegség, a kezelés és a hétköznapi örömök között. Igyekszem teret adni a gyógyszereknek, a kontrolloknak, a masszázsnak és a pihenésnek, de ugyanilyen tudatosan keresem azokat a pillanatokat is, amelyek feltöltenek: egy nyugodt séta, egy jó beszélgetés, egy könyv, egy csésze kávé vagy egy közös nevetés. Rájöttem, hogy nem kell tökéletesen működnöm ahhoz, hogy értékes napjaim legyenek.

